meglehetősen megnehezíti az ember életét az, ha olyan emberek élnek a közvetlen közelében akiket nem kedvel. és még pár olyan ember, akiket kedvel, de azok a kedvelt személyek gyakran kétszínűek, pletykásak. nos, elég rossz ez azért, hogy nem ártottam senkinek, mégis utálva, és kibeszélve vagyok, páromat is ellenem uszítják, őt is kibeszélik pedig ő kiskora óta itt élt ezen a településen. ráadásul a saját családja. olyanokat terjesztenek rólam is, ami nem is igaz, mert ide lehet jönni, meg lehet nézni, főzve, mosva, takarítva van, gyerek el van látva, szeretve van, meleg van. a legidegesítőbb, hogy ezeket a hazugságokat úgy terjesztik, hogy még csak át se néztek, hogy tényleg "minden tiszta kosz"-e meg, hogy én "egész nap nem csinálok semmit". szerintem 3 házzal odébbról ezt elég nehéz lehetett megállapítani, de hát biztos igaz, ha már az említett személy ezt mind a saját szemével látta, úgy, hogy egyszer sem járt itt. eljutottam már oda, hogy ha csak meglátom a "nem kedvelt személyeket" valamiféle "rohamom" lesz, és szét tudnám csapni az összeset. pedig nem vagyok verekedős típus, de azért ez már több a soknál. nem szeretem a hazudozós, megjátszós, kétszínű embereket. a szememben szeret mert hát csalááádtag vagyok, a hátam mögött meg mástól hallom vissza, hogy utál mint a sz*rt. aztán amit a legjobban utálok, és biztos, hogy ebből lesz a balhé egyszer, hogy a kisfiamat puszilgatják, ölelgetik, nyaggatják, miközben az én halálomat kívánják. ja, meg a páromat áthívják, aztán elmondanak engem minden sz*rnak ellenem uszítják, kibeszélnek neki. milyen család ez?
már alig csak pár csepp van vissza abból a bizonyos pohárból, ami egyszer mindenkinek betellik..
