Believe in yourself and your dreams.

Felmerültek bennem bizonyos kérdések a mai nap után. Meddig bírja még egy olyan kapcsolat, melyben az egyik fél betegesen ragaszkodó, féltékeny, őrülten szerelmes típus, míg a másik fél-ki szintén szerelmes- szabadságra, barátokra, kikapcsolódásra is vágyik a családi, szerelmi élet mellett? Kapaszkodok, fojtok, figyelek, követek, megölök a túlzott szerelmemmel. Elmenne, haverkodna, szabad lenne. Nem tudom megadni ezt neki. Nekem így jó, neki ez így nem teljesen. Félek. Elengedném bárhova de mégsem nem merem. Azt mondja, nem lenne baj, hisz szeret, de rettegek. Egyre jobban nem engedek. Fojtok. Lehet, hogy végleg véget kéne ennek vetni. Nem akarom, ő sem akarja, de ez így tovább nem fog menni. Nem ugyanazok az elképzelések a nagy betűs életről. Nem tudom. Meddig fog ez így még működni? Mikor lesz elege? Ha nem lett volna AZ talán még bíznék. Hogy lehet szabadságot adni ha nem bízok? Meddig bírom? Meddig bírja. Fojtok ölök. Nem engedek, vagy igen, örökre..

szeretem az ilyen napokat. ha jó kedvem van, gyorsabban is végzek ez miatt a házimunkával, ezeken a "jó kedvű napjaim"on még a fiam is olyan mint egy kisangyal. :D igazából oka nincs, egyszerűen csak jó kedvem van, vidám vagyok. ha mégis kéne okot keresnem, a fiam lenne az. imádom a pici fiam, jó kedvre derít, boldogság vele minden pillanatom. nő mint a bolond gomba :D egyre okosabb, édesebb, imádnivalóbb. már csak Szerelmem hiányzik, de fél óra és itthon van, együtt újra a mi kis családunk. 

igenezilyenbejegyzésésigennemszívtamsemmit.:D 

utálom az egyenlőtlenséget.

"van, hogy édes, de legtöbbször keserű az élet, mert méreg.."

ez a hónap eddig nem mondható valami unalmasnak. voltunk egy párszor kaposváron, sokat mc donald'soztunk, beszívta a gép a bankkártyám, párom is rájött, hogy mamája gyűlöl minket, fűrészt vettünk, telefont eladtunk-vettünk másikat, megint széttört a telefonom kijelzője, de előtte kisfiam beledobta a vízbe, fiam kimondta, hogy apa, egyre hisztisebb, akaratosabb, visszabeszél, lálázva magyaráz, egyre többet megy kapaszkodás nélkül, imádnivaló, kezdi átaludni az éjszakákat, 21.én lesz az első születésnapja amire izgatottan készülünk, tortát csináltattunk, szülinapi ajándékot vettünk, "party" kellékeket vettem, voltunk nagyatádon, rendeltünk fát, sokat tescoztunk, rájöttünk, hogy a lidl olcsóbb, felüléseztem esténként :D, unom a takarítást, hazajöttek anyumék végre németországból, idegesítően rövid a hajam még mindig és nem tudok megszabadulni a fekete színétől, várom az ottalvást anyuméknál, átvertek apródon, egy másik embertől viszont már most megvettem a bikinim :D
csak olyan mindennapi dolgok :)

ugyanaz minden nap. főzés, mosás, mosogatás, takarítás, teregetés, gyerek stb. a mai nap mégis más mint a többi. Józsika, a kisfiam, eddig csak álldogállt, néha kapaszkodva, néha kapaszkodás nélkül. megy ő ide oda, mint a villám, vagy mászva, vagy kapaszkodással. de ma, olyan stabilan állt, mint még soha, hívtam magamhoz, és lépett egyet, majd utána csücsült seggre, de körübelül 5percig állt, lépett előre. nemsokára megindul. tudom. *.*
butaságnak hangzik. de ez teszi gyönyörűvé az estém..

http://bit.ly/1fka6nq

Megkérem minden kedves olvasómat (ha van olyan egyáltalán..), hogy menjen rá erre a fentebb található linkre, likeolja a megjelenő szállás.hu facebook oldalt, aztán szavazzon az én kis életem szerelmére, Szigeti Józsefre :) megköszönném, sokat számítanak a szavazatok, hisz szeretnénk nyerni :) persze, ha nem a fiam nyer, akkor is tudom, hogy ő a világ leggyönyörűbb kisbabája *o*

elegem van a sok veszekedésből, az utálkozásból, a haragból, átverésből (.......)

utálom az életem.