Believe in yourself and your dreams.

Felmerültek bennem bizonyos kérdések a mai nap után. Meddig bírja még egy olyan kapcsolat, melyben az egyik fél betegesen ragaszkodó, féltékeny, őrülten szerelmes típus, míg a másik fél-ki szintén szerelmes- szabadságra, barátokra, kikapcsolódásra is vágyik a családi, szerelmi élet mellett? Kapaszkodok, fojtok, figyelek, követek, megölök a túlzott szerelmemmel. Elmenne, haverkodna, szabad lenne. Nem tudom megadni ezt neki. Nekem így jó, neki ez így nem teljesen. Félek. Elengedném bárhova de mégsem nem merem. Azt mondja, nem lenne baj, hisz szeret, de rettegek. Egyre jobban nem engedek. Fojtok. Lehet, hogy végleg véget kéne ennek vetni. Nem akarom, ő sem akarja, de ez így tovább nem fog menni. Nem ugyanazok az elképzelések a nagy betűs életről. Nem tudom. Meddig fog ez így még működni? Mikor lesz elege? Ha nem lett volna AZ talán még bíznék. Hogy lehet szabadságot adni ha nem bízok? Meddig bírom? Meddig bírja. Fojtok ölök. Nem engedek, vagy igen, örökre..